Foto: Béres Attila / Magyar Nemzet |
Annak idején igen divatosak voltak a párt,
illetve a PÁRT politikáját agyba mosni szándékozó táborok. Voltak
alapszervezeti kirándulások, és KISZ-vezetőképzők. S megannyi más olyan
lehetőség, amin a politikai direktívákat tesztelték, illetve terjesztették.
Valami ilyesmi juthat eszünkbe az átpolitizált „szabadegyetemekről” is.
A Vezérről tudható, hogy a külföldi
káderutánpótlás, és a felelősségvállalást tompító távolság miatt szeret
fellépni Tőkés László háztáji képződményén. Most L. Simon Lászlóról derült ki,
hogy szintén meg képes ragadni az alkalmat. Arra, hogy a káderutánpótlás hazai
bázisán eressze szélnek az aktuális szólamokat. Ennek érdekében Mátrafüred-Sástón,
a Fidelitas csütörtöktől vasárnapig tartó nyári szabadegyetemén lépett fel. Egy
olyan vitán, amit „a Kultúra, és ami benne van” címmel tartottak. Moderátora
Balogh Ákos Gergely, a Mandiner hírportál főszerkesztője volt, és az MTI szerint még Geszti Péter hallatta a hangját a KISZFidesz
vezetőképző táborában. Lényegében leszögezve, hogy az állami pénzekért
folytatott kulturpofozkodás zajlik. Ez olyasmi lehet, amit annak idején úgy
jellemeztek: a kádereknek a bogrács körül a könyökükön is sarkantyú van.
Azért persze nem feledhetjük el, hogy a
kormányzati tényezők szavát is igyuk, mint száraz itatós a kifröccsent tentát. Figyelmezzünk
hát egy cseppet arra, amit a fentebb említett bogrács felkent őrizője
nyilatkozott. Bele a vitába. A nemzeti távirda közleménye szerint ekként
szólott: „Furcsa önképünk alakult ki.
Trianon után a környező, a magyarokat kisebbségi létbe kényszerítő országok meg
akarnak bennünket előzni, meg akarják mutatni, hogy az ő kultúrájuk legalább
olyan jó, mint a miénk”. A Miniszterelnökség parlamenti államtitkárától
igen szép, és veretes teljesítmény. S még azt sem lehet állítani, hogy
nincsenek benne részigazságok. Furcsa önképünk például biztosan kialakult. Ezt
Trianon kapcsán mi sem bizonyítja jobban, mint egy nem is olyan régen, egy
másik fórumon elhangzott beszélgetés. Emlegetve például olyan marhaságokat,
hogy ma is Trianon miatt magas az öngyilkosok
száma. A téma előadója alkalmasint tanszékvezető főiskolai tanár volt.
Jelezve, hogy milyen nagy keletje is van jeligeként az említett helyiségnek. Oda
kell biggyeszteni, és már be is lehet seperni a kultúrharc esedékes csillagát.
Tehát, valóban furcsa önképünk van. Sőt.
Önképeink vannak. Még szerencse, hogy a kultúra nagyjából egyetemes, és az
államtitkár a világért sem diszkriminatív. A világért biztosan nem. A Fidelitas
soraiból várható helyeslő pampogásért, illetve a tapsért már készségesen. Azért
érdekes lenne egy egyszerűbb kísérlettel kalibrálni L. Simon világlátásának módját.
Beültetni egy kerekesszékbe, és megkérni, hogy tartson lépést másokkal. Ha ezt
követően meg akarja mutatni, hogy legalább olyan jól megy neki, mint másoknak,
akkor közölni vele, hogy egy szemét alak, mert mit kerekezik olyan serényen. Nemzetközi
mezőnyben egyben közölni vele azt is, hogy egy magyartalan senki, ha nem ő éri
el elsőként a kocsmát. Egyébiránt persze tudjuk, valójában kultúra van. Nem
jobb vagy rosszabb kultúra, hanem kultúra. Ezek egyik irányvonalát követi
valaki, míg a másikat nem. Amellett a kultúrák, civilizációk is dinamikusak. Pont
az szokott a haláluk lenni, ha befagynak, dogmatikussá válnak.
Ezt egy kultúrát, történelmet ismerő politikusnak
illene tudni. De L. Simon László fel van alóla mentve. Sem a kultúra, sem a
történelem ismerete nem alapkövetelmény egy államtitkártól ahhoz, hogy
nyilatkozzon róla. Ostobaságot. Mert az, hogy az egyik nép kultúrája jobb, mint
a másik, csak kivételesen ismerethiányos lelki toprongyok mondják. Meg azok,
akiknek kell valami önigazolás ahhoz, hogy utálják a másikat. Alkalmasint
persze a pár száz évvel ezelőtt honos pannóniai kultúra, például a higiénés
kultúra viszonyai között L. Simon László, és a Turul-barát haverjai, a teljes
Fidelitas-egylet nagy része sem sokáig bírná fintorgás nélkül. Azért a nagy
magyarkodókat ez nem tartja vissza a melldöngetéstől. Holott tudható, hogy
például a tisztálkodási szokásokat éppen a török megszállás alakította át
gyökeresen. Ám egy államtitkárnak ezt sem okvetlenül kell tudni, amikor megakad
a tű a gramofonon ott, hogy szóvá teszi: a szomszédoknak is meg van a maguk
kultúrája. Szégyelljék magukat. Holott már igazán tudhatnák, hogy egy a kultúra
igazsága, és L. Simon az ő prófétája.
Már csak azért is, mert ahogy az MTI
kiadta: „Az államtitkár szerint
Magyarországon a színházi és a komolyzenei élet a pezsgő és izgalmas”.
Habár az én értelmezésemben a pezsgő egy borászati termék és nem a komolyzenei
élet, de egy felesleges névelőn már nem akadunk fenn. Az MTI-nél semmiképpen.
Nekik erre futja és kész. Tudomásul vesszük. Azért persze érdemes tudni, hogy a
közelmúlt egyik leglátványosabb komolyzenei eseménye a Vezér által preferált szobor-állítás
ellen szerveződött és magánkezdeményezésre. A színházi élet pezsgése alatt
pedig jobbára az olyan kirohanások okozta adok-kapok értendő, mint amilyen
kirohanás Kerényi Imre buzilobbizása volt. Amihez igazán csak gratulálni lehet.
Ahogy ahhoz a hallgatáshoz is, amit abban az ügyben előadtak a hatalom tányérnyalói. Ahogy ahhoz a törekvéshez is, hogy a könyvkiadást a hatalom alá teperjék.
Andrew_s
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése