Mesterházy jobboldali ellenzéke.

 Azon, hogy ki a legpotensebb ellenzéki párt, még az Orbán Viktort leváltani szándékozók között sincs teljes egyetértés. Az azonban jelenleg bizton állítható, hogy az MSZP kétségtelenül az a párt, mely a baloldalról a legnagyobb bevallott támogatottságot kaphatná egy választáson. Az évértékelők sorában elhangzott beszéd Mesterházy Attilától tehát érthetően volt érdeklődéstől övezve. A média részéről, és a jobboldali erők részéről egyaránt.

Ahogy világos, és érthető üzenetként megfogalmazódott az, hogy míg Kósa Lajos csak vizionál gárdákat, addig a Jobbik rendezvényén ténylegesen felbukkant a betiltott gárda jelvénye, melyet az ATV tudósítása szerint végül kabáttal takartak el annak érdekében, hogy az egyenruhás, egyensapkás, egyenelvű felvonulók rendőri biztosítással baktathassanak. Ugyanakkor kétségtelenül a Jobbik által szervezett rendezvény volt talán a legőszintébb. Azzal ugyanis, hogy az évértékelő színhelyének szomszédságába, és időpontjára szervezték megmozdulásaikat, legalább a látszatát is elkerülték annak, hogy tényszerűségében érdekelnék egy fikarcnyit is az MSZP évértékelőjének részletei. Őszintén vállalták, hogy zsigerből, és a tényektől, érvektől sem zavartatva magukat, kötelességszerűen utálnak mindent, és mindenkit, aki nem fér bele az általuk felvázolt Prokrusztész-ágyba.  Megmaradtak a felszínen, és belekapaszkodtak a meghívottak névsorába, például Victor Ponta meghívásába.

Mely meghívás, és ez a kevésbé érthető, Rogán Antalnak ugyancsak csípte a szemét. A Magyar Hírlap által is ismertetett, és tabletjén alighanem előre összekészített sajtótájékoztatóján külön kiemelte, hogy „Victor Ponta nem szereti az erdélyi magyarokat”. Az, hogy ezzel gyakorlatilag Tőkés László nézeteit vallja, az magánemberként legyen Rogán Antal szíve joga. Az, hogy pártja elég nyilvánvalóan számít a határon túli szavazatokra, szintén nem újdonság. Azonban az erősen kérdéses, hogy egy szomszéd ország miniszterelnökével szemben a magyar kormányzatot biztosító párt nevében mennyire célszerű megnyilvánulás. Inkább ez a kevésbé érthető, mivel ezzel tulajdonképpen a szélsőjobboldal azon kommunikációjának tesz gesztust, ami a baloldalt mindenestől nemzetellenesnek kívánja beállítani. A faji alapú rasszizmus mellé felsorakoztatott politikai rasszizmusnak téve ezzel olyan gesztust, mely a történelem során még túl sok jóval nem szolgált. Egyik politikai oldalon sem. Még akkor sem, ha Kósa Lajos már korábban is sugallt olyasmit, hogy nem igazi magyar ember, és ezért nem is vitapartner az, aki kétségbe vonja Orbán Viktort.

De természetesen érthető ez a fajta kormánypárti kommunikáció akkor, ha a populizmus oldaláról kívánják megközelíteni a politikát. Az ugyanis kétségtelen, hogy azoknak, akik például sósavval kívánják megoldani az ellenzék keltette politikai vitákat lényegesen érthetőbb ez a fajta kommunikáció. Annál biztosan érthetőbb, mintha megpróbálnák megmagyarázni azt, hogy a recessziót miért kell szárnyalásnak látni. Esetleg azt, hogy mennyiben jelent bárki számára kilábalást egy egzisztenciális sorstragédiából a túlélést sem feltétlenül fedező közmunka, mely mögött a munkaerőpiac beszűkülése szolgáltatja a hátteret a választáskor beígért munkahelyek helyett. Kegyet gyakorolva, és emberileg megtörve a közrabszolgaságra kárhoztatottakat. De az ebbéli magyarázkodás, a Mesterházy Attila által elmondottak esetleg téves voltának bizonyítása helyett kétségtelenül könnyebben emészthetőek az olyan mondatok, mint az, hogy a „szocialisták visszatérnek Gyurcsány Ferenc politikájához”.

Különösen akkor, ha a külpolitikai téren elfelejtik emellé hozzá tenni, hogy Orbán Viktor nem is olyan régen találkozott az orosz államfővel, és maga Rogán Antal sem régen járt Moszkvában. Ahogy Fidesz frakcióvezetőjének beszédírója azzal is adós maradt, hogy amikor korábban is ennyire utálták-e a szomszédos ország elnökét? Például akkor, amikor „Orbán Viktor biztosította Victor Pontát, hogy bármikor, amikor akar vele találkozni, ő készen áll erre”. Óhatatlanul felidézve azt a mára szállóigévé lett szólást, hogy a Fidesz kommunistái nem annyira kommunisták, mint az ellenzék kommunistái. Ami szintén a vitáknak sokkal érzelmi síkra terelését jelenti, mint a tényszerűség felé való elmozdulást. Holott Mesterházy Attila tulajdonképpen feldobta a labdát azzal, amikor a korábbi kormányzatok, és az Orbán-kormányzat teljesítményének összehasonlítását emlegette. Ahogy az orbáni ígéretek betartásával kapcsolatban is egyszerű számoszlopokkal lehetne vitát nyitni. Ez azonban elképzelhető, hogy olyan magasság, amit nehéz lehet megugrani akkor, ha nevezéktani viták zajlanak például olyan síkon, hogy nem lenne tandíj-e a képzésért fizetendő díj, ha nem tandíjnak hívjuk.

Andrew_s