Alkotmány és politikai csokisnéni.

Forrás: ATV

A délelőtti órákban a Fidesz székházához mentek tüntetni azok, akiknek nem tetszik a gránitszilárdságú zsírkő. Az első hírek kissé felemásak voltak a behatolás mértékéről, és a létszámról, de az nagyjából egyértelműen megállapítható, hogy a kerítésen átmászó fellépés igazán nem illő dolog. Annál már csak az lett volna illetlenebb, ha az orbáni kordonbontásnak emléket állítva szétszerelik a kerítést. Miközben persze erősen kérdéses az, hogy mit lehet elérni egy ilyen tiltakozó akcióval.

Mondjuk, rá lehet irányítani a figyelmet arra, hogy ad hoc törvénykezés zajlik, és az elhíresült negyedik módosító-csomag végképpen komolytalanná teszi az alaptörvényt. S itt máris megállapítható, hogy a tüntetőknek komoly hiányosságaik voltak a hazai közjogi berendezkedés ismeretanyagát illetően. Az ugyanis, hogy az „Alkotmány nem játék” teljes mértékben igaz. Ám a Fidesz-vezette parlamenti szavazógép hatályon kívül helyezte a korábbi alkotmányt, és helyette egy Alaptörvénynek elnevezett jogi absztrakciót állított. Melyet illusztrációkkal ellátott a nemzet verselő csalogánya. S alighanem mindenki átkötheti befűző-könyvbe, hogy ne okozzon problémát az adott héten aktuális pótlapok beillesztése. A gyűjtők számára talán katalógus is készül majd, hogy hány általános alkotmánybírósági ignoráció ér egy konkrét röghöz-kötést. Az Alkotmány ugyanis nem játék. Az Alaptörvény viszont lassan egy jogi komédia lesz, ha a nemzetközi sajtóvisszhangokat, vagy azt a hatalmi hisztériát nézzük, amivel egy korábban alkotmányellenesnek bizonyult rendelkezést szavaznak be a jelenleg legfőbb jogforrásba. Automatikusan ideiglenesnek, a hatalmi szélkakas csikorgását lejátszónak definiálva azt.

A Fidesz reakciója a kerítésmászásra az volt, hogy az „agresszió nem elfogadható eszköz a viták rendezésére”, amivel egyébként egyet is lehet érteni. Alighanem egy utcai blokád, ami nem lépi át a kerítés vonalát kisebb támadási felületet adott volna, és még véletlenül semlehetne rásütni a civilekre a birtokháborítás bélyegét. Mindössze azt lehetne felhozni a Fidesz-megnyilatkozással kapcsolatban, hogy az agressziónak nem csak az a formája létezik, ami vaskapukat hág át. Létezik verbális agresszió is, aminek csak az egyik, kevésbé kifinomult eszköze a fenyegetődzés. S fenyegetés-ügyben talán még emlékszenek sokan arra is, hogy ki akart egy egész földrésznek sallereket osztogatni. Esetleg érdemes talán felidézni a kordonbontásokra emlékezve azt is, hogy Fidesz-képviselők is felszólaltak azon a NÖPiF-en, melyről aztán elindultak felgyújtani a TV-székházat. De a Fidesz irányából érkezett megállapítással kétségtelenül egyet lehet érteni abban, hogy az agresszió nem vitarendezési eszköz. Orbán Viktor permanens szabadságharcának akár csak virtuális saller-osztogatásai valóban nem oldottak meg semmit. Ha tehát a mai demonstráció semmi mást nem érne el, mint ráébresztené a hatalom megszállottjait arra, hogy az erőszak semmilyen formája nem segít elő kompromisszumos megoldást, már akkor nagy tettet vittek volna végbe a részt vevők.

Holott nem gyújtottak fel ez idáig semmit, hanem, mint az erőszak nyilvánvaló megnyilvánulása, énekelgettek, és alkotmányosságot, demokráciát sürgető szólamokat skandáltak például. Bár, ha lehet, hogy nem énekeltek jól, és akkor tényleg lehetett zavaró a fellépésük. Ám alighanem lényegesen kevésbé, mintha tankokat elkötve próbáltak volna felnőni ahhoz a feladathoz, melynek mértékegysége az egy bencsiki forradalom. Minden esetre, ahogy a HVG írja, Bencsik András felszólított minden önmagát hadra fogni akaró békemenetest, hogy menjen székházat védeni. Alighanem úgy képzelve ezt, hogy először is odaszivárognak a kerítéshez, majd egy óvatlan pillanatban maguk is átmásznak rajta, és a csúcson átalakulnak várvédőké. Elvégre, ha nagy tömegben, az ott tüntetőkön keresztül akarnának odajutni, akkor megsértenék a Fidesz intencióit az agresszióról. Komoly dilemma lehet ez, és kifejezetten kíváncsivá teheti az embert, hogy Bencsik András vajon a kerítésen belülről üzent-e a felmentő seregnek, vagy tisztes, és biztonságos távolból biztatta-e híveit?

Miközben a Fidesz szóvivője hős várvédőhöz méltó módon bevetette a pártszékház titkos édesség-készletét a kerítés vonalán átjutottak leszerelésére. Bár az is lehet, hogy elég lett volna, ha megkezdi ismertetőjét annak kimagyarázására, hogy most éppen miért ott tart a nyugdíjvagyon-gazdálkodás, ahol tart. Persze lehet, hogy akkor sem kértek volna a sütijéből, és akkor is túlkiabálták volna. Amit talán joggal tekintett a szóvivőasszony túlfűtöttségnek, és egyfajta agressziónak. Hiszen ő ahhoz szokott, hogy illedelmes mikrofonállványok előtt beszél, és akármit mond, az bekerül egy szép, veretes közleménybe. Ám tényleg nem illik nem végighallgatni a másikat. Elvégre a Fidesz mindig végighallgat másokat. Főleg, ha azok mennek tárgyalni, akiket preparatív célzattal előre kiválogattak.

Meg aztán a végighallgatás semmit sem jelent akkor, ha utána úgyis azt csinálnak, amit akarnak. Ha kell, akkor beteszik az Alaptörvénybe, hogy alanyi jogon van igazuk. De lehet, hogy az ellenzék választott eddig rossz módszert. S talán tényleg annak volt igaza, aki nehezményezte a mai akciót. Talán egy zacskó savanyú cukorral kellett volna megjelenni, és körbekínálgatni vele mindenkit. Nagyjából a régi „virágot a fegyverekbe” megoldást követve, Nem csak a Fidesz székházánál, hanem már korábban is. Már csak azért is, mert amíg a cukrot szopogatják, talán oda is figyelnének arra, amit hallanak. S talán akkor arra is rájönnének, hogy a tárgyaló fél mondandójának szelektív meg nem hallása, a tárgyaló fél semmibe vétele szintén egyfajta agresszió, arrogancia. Amiről tudjuk, hogy nem vezet sehova. Immár a Fidesz által is elismerten,

Andrew_s