A választási fórum-helikoptereknek (is)

Trump megnyerte a választást az USA-ban. Ez van. A hazai reakciók azonban tanulságosak. Nem is feltétlenül azok, amiket Orbán Viktor hitharcosai produkálnak. Azonban azok a reakciók már igen, amelyek aszerint minősítik az USA választóit, hogy miként viszonyulnak a magyar miniszterelnökhöz. Mert megjelennek ugyanazok a címkék, amelyek a hazai választások után is dőltek egyes ellenzéki körökből. Anélkül, hogy bármit is különösebben mérlegeljenek. Legyen szó akár a legegyszerűbb attitűd-rendszerekről.

De leginkább arról feledkezve meg, hogy az USA lakosságának a szavazói így döntöttek. Magasról szarva a magyar közvélemény szimpátia-viszonyaira. Így hiába szimpatikus valakinek Kamala Harris, attól még nem ő nyert. S ettől az USA lakossága nem idióta, nem hülye, nem birka, és nem is okvetlenül fasisztább, mint egy héttel korábban. Ugyanakkor erősen kérdéses, hogy akkor, ha Harris nyer, akkor mennyivel lett volna nagyobb mozgástere, mint Trumpnak. Az erőforrás-világválság ugyanis adott. A háborús tűzfészkek szintén. A két kategória ráadásul nem is feltétlenül független egymástól. Miközben az USA a világgazdaságban egyelőre lejtőre került. Ezzel a helyzettel az USA vezetésének akkor is kell kezdeni valamit, ha a fejére áll. Legfeljebb Harris kicsit több mézzel nyomta volna le a többiek torkán.

Miközben nem jeleskedett azzal, hogy állást foglalt volna abban a kérdésben, hogy mi a fenét is akar kezdeni valójában. Szemben Trumppal, aki eljátszotta az elefántott a porcelánboltban, és megszólította azokat is, akik nem eltartott kisujjal törlik ki a feneküket, és nem glasszékesztyűben fogják meg a lábközi férfiasságot. Ettől Trump nem lett kevésbé bunkó, nem lett kevésbé hatalomvágyó, és nem is lett demokratább. Ám azt üzente, hogy "látom a világtendenciákat, és cselekedni is hajlandó vagyok". Hogy tud-e majd, az egy másik kérdés.

Amúgy az említett nemzetközi helyzet fokozódása egyáltalán nem volt titkosítva. Úgy nagy vonalakban. Az, hogy az említett glasszékesztyűs széplelkek, az elefántcsont-tornyukban édelegve, illetve szelektív vaksággal nem akarta észrevenni, az egy más dolog. A korántsem széplelkű Orbán, illetve csapata azonban számolt ezzel a tendenciával, és azzal, hogy Trump képes, illetve hajlandó is meglovagolni. Ettől Orbán személyisége sem változott. Pont olyan kleptoligarchikus hatalommániás figura maradt, mint volt korábban. Nem kell szeretni. De azt hinni elég ostobaság lenne, hogy a hívei számára nem fogja eljátszani a mesterpolitikust. Különösen, mert a saját retorikájuknak felülő uniós szószólók is kénytelenek lettek hátrébb lépni vele szemben.

Mert ugyebár nem a politikai karantén legjellemzőbb tulajdonsága, hogy fű-fa-virág megjelent Budapesten. Akár hallgatólagosan is, de elismerve, hogy Orbán beszélő viszonyban van Trumppal. Feladva a labdát, hogy Orbán Viktor eljátssza a közvetítő szerepét az EU, illetve a Trump-adminisztráció között. A híveinek mindenképpen, de valsózínűleg nem csak nekik.

Ez van. Ezt sem kell szeretni. De az biztos, hogy erre nem az a legjobb válasz, hogy mindenki idióta, aki Trumpra szavazott, és mindenki birka, aki Orbánra. Már csak azért sem a legjobb válasz, mert nem igaz. Akárhány személyes motiváció lehet mögötte. Még szavazónként is. De azért sem, mert felégeti a párbeszéd hídját. Ez pedig nehezíti a meggyőzést. Ami csak a pufajkás köztársaságiaknál azonos a legyőzéssel.

Hogy mi várható? A fene se tudja. Majd kiderül. De az a személyes vélelmem, hogy Trump számos szólama ugyanúgy fel fog puhulni, ahogy arra már számos más kampány-radikális esetében megfigyelhető volt a világban. Azonban addig, amíg kiderül, talán a mások választását a saját minden-tudásuk magasából lenézőknek sem ártana leszállni a saját helikopterségük foteljéből.

Andrew_s