Karmeliták: így alázkodunk mi

Felszentelték Orbán új irodáját. Önmagában egy uborkaszezonra való hír is lehetne, ha nem lenne meg a maga szimbolikája. A kereszténységre hivatkozó, de számos inkább embertelennek tekinthető törvénytől a felszentelést végzőig bezárólag. Az előbbi simán belefér az eddigi decibelkeresztény retorikába. De az utóbbi…

Mert az sem semmi, hogy találtak olyan szerzetest, aki egy decibelkeresztény miniszterelnök irodáját egyáltalán felszenteli. Függetlenül a saját rendjétől, annak külön küldetésétől. Ám számot vetve azzal, hogy a jelenlegi törvények, rendeletek közé nem egy olyan került, amelytől Pál, ha a Bibliában leírtaknak hinni lehet, hidegrázást kapna. Amúgy, a Biblia alapján az irodaszentelés, mint olyan is megcsúfolása a Szentírásnak. Ha figyelembe vesszük azt, amit Máté közvetít a nagyérdeműnek. Ami kifejezetten tiltja a hittel, imával való hivalkodást:

„5. És mikor imádkozol, ne légy olyan, mint a képmutatók, a kik a gyülekezetekben és az utczák szegeletein fenállva szeretnek imádkozni, hogy lássák őket az emberek. Bizony mondom néktek: elvették jutalmukat.

6. Te pedig a mikor imádkozol, menj be a te belső szobádba, és ajtódat bezárva, imádkozzál a te Atyádhoz, a ki titkon van; és a te Atyád, a ki titkon néz, megfizet néked nyilván.

7. És mikor imádkoztok, ne legyetek sok beszédűek, mint a pogányok, a kik azt gondolják, hogy az ő sok beszédükért hallgattatnak meg.”

(Mt. 6)

Ugyanakkor, ami a felszentelő kiválasztását illeti, mint említettem, szintén megérdemel pár gondolatot. Az az épület, amelyben kialakították az új irodát, egykor a Karmelita rendé volt. Tudom, nem Orbán vette el a szerzetesrendtől, és az épületben, II. Józsefnek köszönhetően, már régóta színház működött. Ami legalább a hazai kormánypárt kereszténységével is harmonizáló épülettörténeti mozzanat. Ettől függetlenül van azért némi pikantériája annak, hogy éppen egy karmelita szerzetes szentelte fel a miniszterelnöki irodát. Miként azt a miniszterelnök Facebook-oldalán is láthatjuk.

Az egyik olvasata a választásnak az a nyilvánvaló üzenet, hogy a rend ezzel a gesztussal végleg lemond az épületről. Egyben, és ez már egy másik üzenetkör, van benne egy ugyanolyan gesztus, mint a nem mindig barátságos TSz-szervezéseknek. Pontosabban annak, amikor az egyéni gazda elvett földjén „megengedték”, hogy a gazda, immár TSz-tagként, dolgozhasson. Majd az esedékes gyűléseken meg is tapsolja a kialakult helyzetet. Amiben nyilvánvalóan volt egy, az érintettet folyamatosan megalázó gesztus. Ez a jelen esetben akkor is igaz, ha a szerzetes nyilvánvalóan nem tehet erről. Akkor sem, ha a rend vezetése, egy alányaló gesztussal maga tapsoltatja meg vele a regnáló hatalmat. Amolyan díszkatolikusként, erdőpéteresen.

Andrew_s