Az ételosztásokkal csak a baj van?
Ha egy sikerpropagandára ráizgult kormány szemszögéből nézzük, akkor
mindenképpen. De egyébként is. Ha nem is okvetlenül ugyanazon
szempontrendszerek szerint értékelhetjük bajnak. Illetve, inkább, problémának.
Az ételosztásokat a krisna
tudatú hívők közössége, vagyis a „krisnások”, ahogy sokszor az utca embere
hívja őket, hosszú évek óta tart ételosztásokat a karácsonyi ünnepnapok alatt. Is.
De nem csak ekkor. Ekkor azonban különösen szembeszökő lehet, hogy a szeretet
ünnepe tiszteletére sokszor csak szólamok jutnak a népnek az egyik oldalról,
míg mások azért tenni is próbálnak valamit. Az elesettekért. Is. Legalább. Ha
már másokért nem mindig sikerül. A szólamok „gazdáinak” és lelkes fogyasztóinak
aztán főhet a feje, hogy mit kezdjen a nagy dicshimnuszok eleven, és ráadásul
feltűnő, cáfolataival. Mert az ételosztásokért sorban állók tömege feltűnő.
Ahogy az volt már évekkel ezelőtt is. Talán nem is teljesen véletlenül kelt ki annak idején,
a ma is regnáló vezetővel működő, kormány a kisebb egyházak ellen. Ha már a
nagyobbak némelyikének még a vezetői is meglehetősen megosztottak a humanizmus
megítélését illetően. Elég a decibelkeresztény Erdő Péter, és a tevőlegesen
emberbarát Várszegi Asztrik reakcióira gondolni a menekültek támogatásával
kapcsolatban.
Az ételosztások tehátérthetően
nagyon zavaróak lehetnek akkor, ha a hatalom a tejjel és mézzel folyó
Duna-Tisza vidéket próbálják lenyomni az emberek torkán. Mert a sorban állók
sora cáfolatát nyújtja annak, hogy minden rendben lenne, és a szegénységet
lassan csak lexikon-címszóként ismerik az emberek. Amely szegénységből
különösen a gyermekszegénység mértéke az, ami az országot minősíti. Le. Ahogy a
gyermekek minőségi, illetve abszolút éhezése is. Amelynek fenntartása, ahogy a
szegénységé is, lehet természetesen hatalmi érdek. Az éhezés nem hat előnyösen
a fejlődésre. Már csak azért sem, mert akinek a napi életben maradás is komoly
kihívás, annak nem marad ideje a nagyobb csirkefogásokkal foglalkozni. Amellett
kiszolgáltatottabb is. Zsarolhatóbb is. Megvehetőbb is. Márpedig egy
korrupto-oligarchikus rendszer nem engedheti meg azt, hogy az „alattvalók”
informálódjanak, gondolkozzanak. Ahogy azt sem, hogy kevésbé legyenek sakkban
tarthatók.
Az ételosztás ebből a
szempontból is káros lehet. Nem csak kommunikációs cáfolatként működik, de
óhatatlanul összehozza az embereket. A beszélgetések információk cseréjét is
jelenthetik. Természetesen a másnapi helyszínekről is, de nem csak arról.
Amellett a megjelentek azt is láthatják, hogy a személyes sorsuk nem ritkaság.
Nem csak annak a következménye, hogy személy szerint alkalmatlanok arra, hogy
lázári, vagy mészároslőrinci mértékben kaparjanak. Mert tömegesen vannak, akik
éhesek. 2012-ben rekordokat
döntögető sorokat emlegettek. Azóta már nem emlegetik. Egyszerűen tudomásul
veszik, hogy évről évre többen szorulnak rá a segítségre. Annyira, hogy
mostanra a sorszám-osztás teszi csak kezelhetővé a tömeget.
Ami akkor is szomorú jelensége
a köznapoknak, ha egy évvel ezelőtt az elvtársi
politológus szemszögéből a krisnások ételosztása is liberális beetetésnek
látszott. Talán. Talán a politológus is ott volt a tömegben, és biztos
információi voltak. Talán nem volt ott a tömegben. Amitől még lehettek biztos
információi. Azoktól, akik egy-egy pártszékházban fényképen már látták Jézus
egyik ábrázolásának a képét. Elvégre szinte biztosan van az a pénz... De nem
tudhatjuk. A jelenlegi hatalom majdani bukása után úgyis tele lesz a magyar
közélet olyanokkal, akik ma korántsem egy tál lencsét kaszálnak, de visszanézve
szinte biztosan ők lesznek az üldözött, illetve megvezetett áldozatai a mostani
hatalomnak. Talán azok is, akik Debrecenben esetleg Jézust
is helypénz fizetésére kötelezték volna. Aki szintén szálka volt a saját
kora hatalmasainak a szemében. Nem véltlenül. Holott akkor sem Jézus tehetett
arról, hogy a kor papsága elinflálta a vallás tanításait, és szemrebbenést alig
mutatva kezelték egy vállrándítással az emberek gondjait.
Azokét az emberekét, akik már
akkor is ki voltak szolgáltatva a hatalomnak. Amely hatalomnak az így kialakult
helyzet valójában teljesn megfelelt. Ahogy a jelenlegi hatalmasságoknak is
teljesen megfelel a tömeges kiszolgáltatottság megléte. Amit az ételosztások
közönsége is mutat. Ami megmutatja, hogy azzal bizony baj van. Abból a
szempontból is, hogy tömegeket érint. Márpedig ez az országot jobban minősíti,
mint a stadionok száma. Le.
Talán ezért is látták
időszerűnek, hogy lehetőleg ne a Blaha
Lujzáról elnevezett téren legyen jövőre az ételosztás. Ott ez nagyon
feltűnő. Azért persze lehet. Még. Valahol másutt. Ahol nincs annyira szem
előtt. Ahogy a hajléktalanság ellen sem az okok mérséklésével gondoltak szembe
szállni, hanem a hajléktalanok
kitiltásával. Ne is lássák. Ahogy a szegényeket se. Mert bánccsa a
naccságosék szömit.
Andrew_s
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése