Baj-e, ha Gyurcsány sok adót fizet?

Lehet azon vitatkozni, hogy a blogok mennyire részei a médiának, és mennyire nem. Most minden esetre a Kettősmércén felbukkant egy írás arról, hogy szerintük Gyurcsány az öntökön-rúgás sportjának hódolt egy, az ATV-n tett kijelentéssel. Ami alapján Gyurcsány több adót fizetett be, mint Botka leendő fizetése.

Most tekintsünk el attól, hogy a szövegkörnyezetből kiragadott mondatok a kiragadót is hátsón billenthetik. Ahogy attól is, hogy hány napos késedelemmel érezték elemzésre méltónak az adott mondatot. Tudomásul vehetjük azt is, hogy Gyurcsány sokaknak csípi a szemét. Orbánnak szinte szabályos Gyurcsány-fóbiája is lehet. Az ellenzékinek nevezett egyletcsoportban sem ő a legnépszerűbb. Ennek olykor hangot is adnak. Ahogy emlékezhetünk arra, amikor Juhász Péter ennek „örömére” hosszú ideig meggátolta a közös ellenzéki fellépést a beköszönésekor előadott zsigeri ellenérzésével. Alkalmasint ez az ex-millás politikus totális politikai analfabetizmusát is jelenthette, de ettől még joga volt, és természetesen maradt is, nem szeretni a DK elnökét. Ahogy mindenki másnak is adott ez a joga. Még egy blog szerzőjének is.

Azért persze nem ártana elgondolkodni azon a kiragadott kijelentésen amit idéznek. Eszerint azt mondta a volt miniszterelnök, hogy „csak az idei évben 460 millió forint adót fizettem be”. Hozzá téve, hogy „több adót fizettem be idén, mint amit Botka László egész életében keresni fog”. Mely kijelentések kétségtelenül alkalmatlanok arra, hogy baloldali populizmusal vádolják meg Gyurcsány Ferencet. Miközben az adó összegszerű értéke nyilván ellenőrizhető, ha szükséges. Ezen kár vitázni. Az meg, hogy Botka mennyi idő alatt fog ennyi pénzt keresni, nyilván egy pillanatnyi becslés kérdése. Akár igaz is lehet. Azért innen, párhuzamként, eljutni a Lázár-féle kijelentéshez, ami alapján mindenki annyit ér, amennyije van, elég csavaros gondolkodásra vall. De miért ne lenne joga ehhez bárkinek? Természetesen van. Akkor is, ha személy szerint sántító hasonlatnak érzem. Mert az említett mondatoknak ennél sokkal egyszerűbb üzenete is lehet.

Különösen azért, mert Gyurcsány Ferenc miniszterelnökként sem túl sok tiszteletdíjat vett fel. S ez akkor is igaz, ha a vállalkozói létének kezdeteibe a Fidesz és a többi haragos előszeretettel imád belekötni. Mert mindezek dacára a miniszterelnöki mandátumára mindenképpen elmondható: nem arra az időszakra esik sem a saját, sem a strómanok és haverok eredeti tőkefelhalmozása. Így az említett mondatoknak lehet egy nagyon egyszerű, és tényszerű üzenete is. Az, hogy a szabadrablás jogi hátterének megteremtése nem létkérdés számára. Mert nem szükséges a közös pénz átirányítása ahhoz, hogy anyagi stabilitásban legyen része. S azt, hogy egy politikusnak stabil egzisztenciája van, és emiatt nem létkérdés számára a lenyúlás, a kisebb tragédiák egyikeként tudom kezelni.

Akkor is, ha ez tényleg nem egy baloldali populistától elvárható mondatpár. Azonban éppen Botka volt az, aki a DK-t besorolta korábban a liberális kispártok közé. Annak kapcsán, hogy még véletlenül se kelljen a DK irányából érkezett választási ajánlattal foglalkozni. Egyébként, eltekintve attól, hogy Botka részéről mennyire célszerű a politikai elhatárolódás, ez a kijelentése valószínűleg nem is annyira sértő, mint amilyennek esetleg szánta. Elvégre egy párt támogatottsága mérhető. A DK támogatottsága is. Ennek alapján kis pártnak lenni lehet akár tény kérdése is. Ahogy nagy pártnak lenni is lehet tény kérdése. S igazán kár lenne elvonni Botka jogát, hogy az országgyűlés négyötödének várományosaként közvélemény-kutatható pártja magasából ne is lássa a DK-t. Mert mi más üzenete lehetne egy ugyanolyan eleve elutasításnak, aminek nem kis része lehetett a 2014-ben begyűjtött zakóban. Miközben liberálisnak lenni sem igazán sértés.

Ha a liberalizmust a klasszikus értelmében kezeljük, akkor kifejezetten egy humanista álláspont mindenkinek biztosítani azt a maximális jog-halmazt, amit kizárólag a másik ember vele egyenértékű jogai korlátoznak. Minden esetre kevésbé zavaró, mint a másikban legyőzendő, netán megvetett ellenséget látó populizmus. Lett légyen az akár jobb-, akár baloldali. Miközben annak a legfőbb ideje lenne, ha az MSZP a politikai csapongások kora után tényleg letenne egy valósan baloldali, könnyen kommunikálható, és kormányzási alapnak tekinthető programot. Aztán persze jó lenne, ha tárgyalásra képes és hajlandó emberekkel összeülne egy épeszű ellenzéki kerekasztal. ahol nem az a téma, hogy ki kivel nem tárgyal a semmiről, hanem az, hogy miként lehetne egy koalíciós árnyékkormányt felállítani. Ez 2012-2013 környékén nagyon nem jött össze. nem kellene sok hozzá. Pusztán tudomásul kellene venni, hogy a pártoknak az a vezetője, akit a tagságuk megválaszt, és a választásokon pártok vesznek részt. Lehet, hogy meg kellene próbálni. S még az is lehet, hogy egyszer, a büdös életben, sikerülne.

Andrew_s