Kvóta: Még mindig a passzív bojkottnál tartva

Két nappal később reagálni egy közleményre lehet olyan, mint a műanyag zacsiban érlelt zsemle. Rágós és gumiszerű. Amiért mégis időszerű lehet az, hogy közlemény témája sem sokkal kevésbé rágós és gumiszerű. Amennyiben a kvótareferendum bojkottja a témája. Amellyel kapcsolatban Fodor Gábor fejtette ki a véleményét.

Ami, természetesen lehet neki. Annyira, hogy az igazsága morzsáit is kár lenne elvitatni tőle. Amennyiben a fotelben pihegés, mint szavazási magatartás valóban nem jelent semmit. Ezért, ezt a fajta bojkottot magam sem tartottam jó ötletnek. Nem most, hanem már a 2014-es választások kapcsán sem. Pedig, amióta két évvel azt megelőzően felmerült az ötlete, sokaknak volt kedves a felvetése. Függetlenül attól, hogy a passzív bojkott valójában a mindenkori hatalomnak kedvez. S ez az a pont, ahol nehéz lenne elvitatni Fodor véleményének igazságtartalmát. Még akkor is, ha ezt egyben összekapcsolja azzal, hogy Gyurcsány Ferencbe is fricskázzon egyet. Elvégre könnyen érezheti úgy, hogy ebből baj nem lehet, és legalább a politikai aktivitás látszatát kelti. S a probléma valószínűleg itt van elhantolva. Olyan alaposan, hogy nem igazán akarja senki kihantolni, megvizsgálni, és akár csak megpróbálkozni az alternatív megoldások keresésével.

Mert Fodor ugyan mondhatja, hogy a liberálisok „pártja bátran cselekszik”, ha ennek a bátor cselekedetnek igen kevés tünete észlelhető a mindennapokban. Talán abból kiindulva, hogy aki nem csinál semmit, azt besározni is nehezebb. De ez nyilvánvalóan a kevésbé lényegi kérdések közé tartozik. Lényegesebb az, hogy Fodor Gábor szerint a kvótareferendum teljesen jól van, el kell menni és igenre szavazni. Ámen! Abból kiindulva, hogy egy rossz kérdésre is lehet jó választ találni. Ami viszont, szerintem egy alapvetően elhibázott álláspont abban az esetben, ha a kérdés rosszasága nem a rossz kérdésfeltevésből, hanem a hamis állításból indul ki. Jelenleg ugyanis nagyon úgy tűnik, hogy Orbán népszavazásával kapcsolatban ez utóbbi állapot áll fenn. Orbán és Szijjártó ugyanis Brüsszelben előszeretettel írta alá az utolsó fecnit is, amit az orruk alá dugtak. Így egy olyan állapotban következik be az orbáni népszavazás, amikor a vezér, illetve valamelyik megbízottjának, aláírása ott díszeleg az EU-s okmányok nem kis részén. Amelyek egyike sem rendelkezik kötelező betelepítésről. Már akkor, ha az uniós híreknek hinni lehet. Ezután a kvótareferendum legfeljebb arra alkalmas, hogy Orbán Viktornak egy, a személyes felelősség előli meneküléshez teremtsen alapot. Ebből a szempontból viszont teljesen mindegy, hogy milyen kérdésre milyen választ ad valaki. A valós helyzet tekintetében mindkét válasz: rossz válasz.

Nagyjából ahhoz hasonlóan, hogy megkérdezhetjük Fodor Gábortól: tud-e levitálni, és segédeszköz nélkül repülni? Majd, gondos előkészülettel, és a repülési képességére közvetve utaló, azt nem állító, de sugalló plakátokkal megszerveznénk egy népszavazást. Mondjuk olyan kérdéssel, hogy: „Az Ön véleménye szerint Fodor Gábor kelet felé levitálva repülje-e körbe a Földet?” Világos, hogy erre a kérdésre tetszőleges választ lehet adni. Mert az alapja hamis. S teljesen mindegy, hogy a keleti, illetve a nyugati irány jön-e ki. Fodor Gábor egyik irányba sem fog ellebegni. Ellenben egy érvénytelen válasz esetén elindulhat, gyalog, észak felé. A tisztelt szavazókra hárítva a felelősséget, hogy azért nem repül, mert képtelen voltak zöld ágra vergődni. A kvótáról megejtett népszavazással hasonló a helyzet.

A valótlannak tűnő kérdésre teljesen mindegy a válaszok milyensége. Ha többség mintegy megerősíti Orbánt, akkor az utóbbi emelt fővel fog semmit csinálni. Mindaddig, amíg az unióból pénzt remél az oligarchák barátságának megvásárlására. A nem létező kötelező betelepítés elmaradását pedig győzelemként kommunikálhatja. Az „igen” szavazatok alig valószínű győzelme esetében tág teret lehet nyitni a menekültek provokálásának. Akár a Torna és Sportrészleg vezetésével. Az első elcsattanó pofon után az egész felelősséget az ellenzékre lehet kenni, kihirdetni a szükségállapotot, mindenkit hazaárulónak bélyegezni, akinek nem tetszik a pofája, és lezárni az ügyet. Meg az embereket. Meg a határokat. Gyakorlatilag megvalósítva azt, amire közel egy éve gyúr a kormányzat. Ebből következik, hogy Fodor Gábor javaslata éppen úgy Orbán permanens komplexusait és harcát támogathatja.

Látszólag tehát mégis maradhatna a bojkott. Azonban ezzel kapcsolatban továbbra is igaz, hogy a passzív bojkott nem megoldás. A puszta, horgászni menve megvalósított távolmaradás egy relatív eredményt még mindig megállapíthatóvá tesz. Az igenek és nemek aránya akkor is kiszámítható, ha a referendum alapvetően érvénytelen. Ugyanakkor ez az érvénytelenség elég véletlenszerű. Mármint akkor, ha a bojkott-felhívás nem kapcsolódik nagyobb politikai aktivitással, mint ami felfogható a helyzetbe való beleürítésnek. Latrina helyett. Márpedig a bojkottot egy jól szervezett szakszervezeti sztrájkhoz hasonlóan megoldó politikai aktivitásnak nem mutatkoznak a jelei. Eddig sem mutatkoztak. Az ebbe az irányba ható ötletelés sokkal inkább a pedagógusmozgalom puklizmusára hasonlít: tartsatok demonstratív cigiszünetet. Az eredménye is hasonló lehet. S a részeredménye is kommunikációs fegyver lehet.

Az alapvetően hamis kérdésre szervezett népszavazásra tehát valójában Fodor Gábor válasza is rossz válasz. Semmivel nem jobb, mint Gyurcsány passzív bojkottra való felhívása, és csak árnyalattal jobb, mint Orbán közvetlen támogatása. Valószínűleg a népszavazás megtörténte ellen lenne érdemes tiltakozni. Úgy pár száz ezer emberrel megtámogatva az utcán. Ha már. De a jelen ellenzék ettől legalább annyira tart, mint Orbán. Mint azt az Operaháznál sok éve megtartott gyűlés óta is sokszor láthattuk. S azóta az aktív tömegfárasztás, illetve a makacs alternatívamentesség, eredményeként, a mozgósítási erő is igencsak visszaesett.

Andrew_s