A korrupció egy érdekes forgalom. Főleg, mert legtöbbször
ugyebár az, ami sosem az emlegetővel történik. Ugyanakkor azzal védekezni a
korrupciós vádak ellen, hogy a másik is simlis, igencsak snassz. Olyan, mintha
a bolti tolvaj azzal védekezne: mások is lopnak, tehát neki alanyi mentesség
jár. Pedig alanyi mentesség csak annak jár, aki a korrupciót jogszabályban
biztosítja. Magának. Esetleg a rokonoknak. Közbeszerzésileg.
Vádaskodni pedig Fideszileg vádaskodnak. Védekezésként. Mondván:
az ellenzék úgy, de úgy tele van korrupciós ügyekkel, hogy már ki is alig
látszanak. Az ütközőpont a jelek szerint a Nemzeti Adó- és Vámhivatal (NAV) állami
kézi-felügyelet alá helyezése lett. Amit az Együtt is megkifogásolt.
Mint olyan akciót, ami a korrupciós ügyek elkendőzésére igencsak alkalmas. Holott
a bevezetőben emlegetett családrobbantási törvény legalább olyan furcsa.
Különösen egy olyan párt részéről kezdeményezve, amelynek szinte minden
megnyilatkozásában ott van a nemzeti trikolórba csavart család. Annyira, hogy
annak idején még az asszony nyaklevesét is bocsánatos
bűnnek tartották, ha nem fekszik rendesen, és nem szül eleget. S akkor most
hoznak egy törvényt, ami egy tál villamos lencséért odaadja ezt az egész
nemzeti-családos elvet. Csalárdul. Még csak nem is húsz-harminc ezüsttért.
Potom pár milliócskás közbeszerzésekért.
Hiába! Orbán Viktor kezd teljesen meghasonulni. Abban a
fránya pálinkában, amiről elhíresült a vejével készült ötvenliteres kép, lehet
valami. Valami, amitől annyira megutálta szegény fiút, hogy kitagadta az
ismeretségi körből. Ráadásul annyira, de annyira megutálta, hogy ezt a
kitagadást törvénybe is foglalták. Talán azért, mert azzal az orbánvitori
férfiassággal, mellyel kapcsolatban egy éve is
lehettek kétségek, mégis csak lehet valami. Talán ezért is gondolták immár
törvényileg is biztosítani az Orbán-vej közbeszerzési bevételét. Addig is, míg
más nem válik kedvezményezettjévé. Meg különben is. A vadászkastélyok
adományozásának kora lejárt. Marad a kikötő,
és a törvényi pótláb. Aminek nyilván semmi köze nem lesz a korrupcióhoz.
Elvégre Orbán Viktornak immár paragrafusokba fektetett papírja lesz arról, hogy
ha a vejének nem szorít egy meleg zugot a pálinkafőző mellett, akkor immár köze
sincs hozzá. Azért csak drukkolni lehet, hogy szegény Ráhelnek sosem kell
olyanokat hallania a kedves papától, a kulcslyukon, mint amiket egy másik fura
vezető mondott:
„...legyen tied,
nekünk
Nem
lányunk és ne is jöjjön soha
Többé
szemünk elé.”
(William Shakespeare: Lear király)
Mondjuk, az sem lenne korrupció. Ahogy most a Fidesz
szerint lassan már semmi sem az, amit az ország vezető pártjai csinálnak. Ha
pedig az ellenzéknek ez nem tetszik, akkor nézzen magába. Holott ez tényleg
annyira, de annyira óvodás védekezés. Mert tegyük fel, az ellenzék „Gyurcsánytól a szocialistákon át a Jobbikig”
tényleg tele van korrupciós ügyekkel. Még talán be is bizonyítják. Legfeljebb
hoznak rá törvényt. De annak fejtegetésével, hogy „Pistike is bepisilt”, vajon
a saját gatyó szárazra változik? S attól, hogy a törvényt hoznak arra, hogy a
fideszes húgyos-gatya száraz, attól száraz is lesz? S attól, ha olyan valaki
teszi ezt szóvá, akinek szintén pisis?
Ugyan kérem. tegyük fel... Hiszen az ítéletig ez legfeljebb
a Fidesz vádaskodása... Szóval, tegyük fel, hogy a Fidesz állítása igaz. Ez
mennyiben is menti fel a kormányhoz közeli szereplőket? Esetleg ezzel készülnek
a kormányváltásra? Hátha megúszható, ha másra is sikerül kenni a sárból? Lehet,
hogy nem is annyira pisi az a pelus, mint amennyire valami egészen mással van
tele? S azért ez a vagdalkozós pánik?
Andrew_s
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése