2014. március 31., hétfő

Fülkehipotézis

A választások titkosak. Ez jogilag még akkor is így van, ha a jogszabályok a kormányzatnak látszanak lejteni. Akkor is, ha az EBESZ-nek is vannak fenntartásai. De akkor is, ha az Európai Néppárt elnöke szerint a demokrácia elől menekül az, aki a demokratikus választójog maximális alkalmazását sürgeti. Ugyanakkor számos pletyka kezdett keringeni arról, hogy a titkosságot mivel gondolják kijátszani.

A pletykáknak jogi alapjuk természetesen nincs. De kár lenne figyelmen kívül hagyni, hogy a jelenlegi köztársasági elnök éppen azzal vált ismertté egy jogilag titkos szavazás kapcsán, hogy vakond-vadászatot tartott. Megpróbálva lefülelni azokat, akik nem a Fidesz köztársasági elnök-jelöltjére, Sólyom Lászlóra voksoltak. Talán ezek az Áder Jánoshoz köthető emlékek is hozzájárulnak ahhoz, hogy amikor Ózdon felröppent a pletyka a fülkeműveletek ellenőrzéséről, akkor korántsem biztos azok elsüvítése a semmibe. Márpedig a VS.hu közlése szerint éppen erről a pletykaindulásról van szó abban a városban, ahol legutóbb közmunkásokkal tépették le az ellenzéki plakátokat. Eszerint a „közmunkások között terjed, hogy a Fideszre leadott voksaikat le kell majd fényképezniük, ha meg akarják tartani az állásukat”. S miközben lehet azon vitatkozni, hogy az adott pletyka mennyire megalapozott, korántsem biztos az informális megalapozatlansága. A kiszolgáltatottsággal visszaélve lehet olyan helyzetet teremteni, amiben valaki akár az ilyen, különben törvénytelen, elvárásoknak is meg akar felelni. Akkor is, ha így, konkrét formában egy vezető sem lesz hülye kijelenteni.

Így könnyen lehet, hogy az ellenzéknek az informális nyomásgyakorlás kijátszására is fel kell tudnia készíteni a választókat. Arra, hogy akaratuk ellenére ne lehessen szavazatukat orientálni. Még ilyen, látszólag nyilvánvalóan törvénytelen megoldásokkal sem. Nem feledve, hogy magának a pletykának is lehet szavazatorientáló hatása. Ha például valaki, az ilyen elvárásnak nem akarván eleget tenni, a vélt elvárás miatt otthon marad. Az alacsony részvételi arány pedig nyilvánvalóan a kormányzatnak kedvezne. Tehát, az érdekeltek körét vizsgálva korántsem biztos, hogy csak egy ártatlan pletyizésről beszélhetünk. Még akkor sem, ha a valós forrást nincs ember, aki leleplezné. A hatása azonban mérsékelhető. Látszólag azzal, hogy minél többször hangoztatják a fülke magányát, illetve a kontroll törvénytelenségét. Az említett informális nyomásgyakorlás ellen azonban ez édeskeveset használ. De még erre is lehet egyfajta védelem. Még akkor is, ha a vélt elvárást szinte valósnak éli meg valaki.

Ez a lehetőség különben a választási törvényekből adódik. Sajátos módon a technikai lebonyolítást szabályozó passzusokból következően. Azok ugyanis lehetővé teszik, hogy a kuncsaft tévedjen. Tévedés esetére biztosítva az elrontott szavazólap egyszeri cseréjének lehetőségét is. Amennyiben, puszta hipotézisként, a fotózásnál maradunk ezzel úgy lehetne megkerülni a kérdést, hogy természetesen elsőre behúzzák az „X”-et a Fidesznek. Majd lefényképezik a szavazólapot az elvárásnak megfelelően. Ezután még egy helyre szavaznak, és ezzel érvénytelenné teszik a szavazólapot. Majd a rontást jelezve kérnek egy másikat, amit már tetszés szerint tölthetnek ki. A szavazatokat később összesítő bizottsági tagoknak ettől persze lehet, hogy megemelkedik a nyugtatófogyasztása. De ez nyilvánvalóan már nem a választási rendszer kérdéskörébe tartozik. Orbán Viktor szerint pedig amúgy is talpra állt az egészségügy. Ahogy révbe ért a foglalkoztatáspolitika is.

Az utóbbi kapcsán persze felmerülhet akár az is, hogy amennyiben annyira révbe ért, akkor miért lehet a választást akár érdembe befolyásolni tudó, egzisztenciálisan kiszolgáltatott közmunkás-réteg? S amennyiben a közrabszolgák olyan hálásak a baksisért, akkor miért érhetné meg akár csak az említett pletykával is orientálni a szavazatukat? De ezek éppen olyan hipotetikus kérdések, mint az említett hipotetikus, szavazási forgatókönyv. Ami nem is lehet más, mint puszta gondolatkísérlet.

Andrew_s

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése