A választások titkosak. Ez jogilag még
akkor is így van, ha a jogszabályok a kormányzatnak látszanak lejteni. Akkor
is, ha az EBESZ-nek is vannak fenntartásai. De akkor is, ha az Európai Néppárt
elnöke szerint a demokrácia elől menekül az, aki a demokratikus választójog
maximális alkalmazását sürgeti. Ugyanakkor számos pletyka kezdett keringeni
arról, hogy a titkosságot mivel gondolják kijátszani.
A pletykáknak jogi alapjuk természetesen
nincs. De kár lenne figyelmen kívül hagyni, hogy a jelenlegi köztársasági elnök
éppen azzal vált ismertté egy jogilag titkos szavazás kapcsán, hogy
vakond-vadászatot tartott. Megpróbálva lefülelni azokat, akik nem a Fidesz
köztársasági elnök-jelöltjére, Sólyom Lászlóra voksoltak. Talán ezek az Áder
Jánoshoz köthető emlékek is hozzájárulnak ahhoz, hogy amikor Ózdon felröppent a
pletyka a fülkeműveletek ellenőrzéséről, akkor korántsem biztos azok elsüvítése
a semmibe. Márpedig a VS.hu közlése
szerint éppen erről a pletykaindulásról van szó abban a városban, ahol legutóbb
közmunkásokkal tépették le az ellenzéki plakátokat. Eszerint a „közmunkások
között terjed, hogy a Fideszre leadott voksaikat le kell majd fényképezniük, ha
meg akarják tartani az állásukat”. S miközben lehet azon vitatkozni, hogy
az adott pletyka mennyire megalapozott, korántsem biztos az informális
megalapozatlansága. A kiszolgáltatottsággal visszaélve lehet olyan helyzetet
teremteni, amiben valaki akár az ilyen, különben törvénytelen, elvárásoknak is
meg akar felelni. Akkor is, ha így, konkrét formában egy vezető sem lesz hülye
kijelenteni.
Így könnyen lehet, hogy az ellenzéknek az
informális nyomásgyakorlás kijátszására is fel kell tudnia készíteni a
választókat. Arra, hogy akaratuk ellenére ne lehessen szavazatukat orientálni.
Még ilyen, látszólag nyilvánvalóan törvénytelen megoldásokkal sem. Nem feledve,
hogy magának a pletykának is lehet szavazatorientáló hatása. Ha például valaki,
az ilyen elvárásnak nem akarván eleget tenni, a vélt elvárás miatt otthon
marad. Az alacsony részvételi arány pedig nyilvánvalóan a kormányzatnak
kedvezne. Tehát, az érdekeltek körét vizsgálva korántsem biztos, hogy csak egy
ártatlan pletyizésről beszélhetünk. Még akkor sem, ha a valós forrást nincs
ember, aki leleplezné. A hatása azonban mérsékelhető. Látszólag azzal, hogy
minél többször hangoztatják a fülke magányát, illetve a kontroll
törvénytelenségét. Az említett informális nyomásgyakorlás ellen azonban ez
édeskeveset használ. De még erre is lehet egyfajta védelem. Még akkor is, ha a
vélt elvárást szinte valósnak éli meg valaki.
Ez a lehetőség különben a választási
törvényekből adódik. Sajátos módon a technikai lebonyolítást szabályozó
passzusokból következően. Azok ugyanis lehetővé teszik, hogy a kuncsaft
tévedjen. Tévedés esetére biztosítva az elrontott szavazólap egyszeri
cseréjének lehetőségét is. Amennyiben, puszta hipotézisként, a fotózásnál
maradunk ezzel úgy lehetne megkerülni a kérdést, hogy természetesen elsőre behúzzák
az „X”-et a Fidesznek. Majd lefényképezik a szavazólapot az elvárásnak
megfelelően. Ezután még egy helyre szavaznak, és ezzel érvénytelenné teszik a
szavazólapot. Majd a rontást jelezve kérnek egy másikat, amit már tetszés
szerint tölthetnek ki. A szavazatokat később összesítő bizottsági tagoknak
ettől persze lehet, hogy megemelkedik a nyugtatófogyasztása. De ez
nyilvánvalóan már nem a választási rendszer kérdéskörébe tartozik. Orbán Viktor
szerint pedig amúgy is talpra állt az egészségügy. Ahogy révbe ért a
foglalkoztatáspolitika is.
Az utóbbi kapcsán persze felmerülhet akár
az is, hogy amennyiben annyira révbe ért, akkor miért lehet a választást akár
érdembe befolyásolni tudó, egzisztenciálisan kiszolgáltatott közmunkás-réteg? S
amennyiben a közrabszolgák olyan hálásak a baksisért, akkor miért érhetné meg
akár csak az említett pletykával is orientálni a szavazatukat? De ezek éppen
olyan hipotetikus kérdések, mint az említett hipotetikus, szavazási
forgatókönyv. Ami nem is lehet más, mint puszta gondolatkísérlet.
Andrew_s
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése