Internetes kocsmapandúrok.

Hódmezővásárhely egykori, közszeretetnek örvendő,
polgármestere. Forrás: Metropol.hu

Az internet világa egy sajátos világ, melynek egyes részei a nagy könyvtárakhoz, míg más részei inkább egy kuplerájhoz hasonlítanak. A kettő közt számos átmeneti zóna van, ahova kétségtelenül a hordók parkjához hasonló internetes véleményrovatok is beletartoznak. Bár lehet, hogy sokszor inkább kocsmaszerűek. Amiben kétségtelenül leírásra kerülnek olyan kiszólások, mint egy krimóban.

Ez van. De persze nem csak az interneten olvashatunk olyasmit, amikor valaki gusztustalan förmedvényt képes kiböfögni. Anno korántsem az internetes pletykarovatok megjegyzései között hangzott el ilyen mondat „három éve ott vergődik a Honvéd kórházban, mert képtelen meghalni”. Kétségtelen, hogy az, aki egy kocsmában, egy falubéli betegről ilyet mond, úgy rendreutasítják, hogy hosszas tanulmányutat tehetnek a szájsebészek. Megtekinteni a végeredményt. Ám a mondat kiötlője és szélnek szellentője annak idején néhány internetes véleménytől eltekintve még csak valami emberszabású gesztusra, mondjuk bocsánatkérésre lett ott helyben és azonnal felszólítva. Mondjuk a saját párjának, a Fidesz-nek a frakcióvezetője által. Talán azért, mert egy akkor már nagybeteg volt miniszterelnökön élcelődni hatásos gesztusnak tűnt a kormányzó pártok nagyobbikának egyik vezetője részéről. Bár lehet, abból indult ki, hogy őt nem érinti, tehát hadd menjen egy kis gesztusgyakorlás a párt jobbikos összekötőinek egyikétől.

Furcsa módon, ugyanezen párt képviselői rögtön szendelelkű érzékeny fruskákká válnak, amikor a bot másik oldalán találják magukat. Holott elég a nagyvilág internetes fórumaiba ahhoz, hogy igen masszív anyázásokat olvashasson valaki. Ha pedig anno például Horn Gyulának vagy betegsége okán bárki másnak tűrnie kellett, akkor vajon hova lett ez a fene nagy tolerancia, vagy a közszereplőtől elvárható önmérséklet akkor, amikor újabban, a szólás és véleményszabadság jegyében kommentelők feljelentgetése vált divatossá. Még csak nem is a Wittner-i kirohanást talán félmosollyal hallgató Lázár János nyitotta meg a sort azzal, amikor polgárinak nevezett pert indított egy fórumlakó ellen, aki beszólt neki. Elvégre még emlékezhetünk arra, amikor Zugló polgármestere Papcsák Ferenc jelentette fel az őt kritizálókat.

Alkalmasint nem állítom, hogy jó vicc bárki becsületét sértegetni, vagy személyeskedő megjegyzéseket tenni. Azonban ez nem csak akkor rossz vicc, amikor a hatalom képviselői vannak terítéken, hanem akkor is, amikor népcsoportot állatnak nevez e Fidesz egyik tagja. Persze irodalmi munkásságának részeként csupán. S akkor sem kifejezetten a jó modorra vall, amikor a Parlamenti képviselők terjesztik a jónak csak fenntartásokkal nevezhető modort a tisztelt házból. Miközben kétségtelenül lehet ennek egy olyan üzenete, hogy a hatalom képviselőiről még a net kocsmáiban is csak jót vagy semmit. Mert a szervereknek is logjuk van. Amit alkalom adtán felhasználhatnak a hozzászólások szerzői ellen. Demonstrálandó, hogy az interneten nem igazán érhető el valós anonimitás. A meglévő becsület sértegetése tehát tényleg nem jó vicc, ha a hatalom képviselői ellen követik el, és nem ők követik el.

Lassan tehát majdnem ugyanaz lesz a véleményformálásra igaz recept, mint akkor, amikor a kocsmaajtónak is füle volt. Amikor a kocsmában, akár sík részegen sem volt kifizetődő véleményt mondani. Elvégre sosem lehetett tudni, hogy melyik ivócimbi fogja feljelenteni egy zsírosabb cubákért, egy piros-pontért a felelőtlen iddogálót. Igaz ugyan, hogy ezek a hatalmi húzások éppen azt a megfélemlítést teszik közszemlére, ami miatt kétségesnek tekinthető a sajtószabadság. De ez kit érdekel? A hatalomban senkit, mert övék az ország, és övék az ige. A hatalmon kívül meg lassan jobb, ha nem érdekel senkit. Mert övék a netes kocsmapandúrok örökké éles cenzori figyelme. Akik segítik a példák statuálását, és gyakorolják öklömnyi, hárombites hatalmukat. Az persze kérdés lehet, hogy érdemes-e ostorozni a fórumok hivatásos feljelentőit? Gyanítom, hogy nem. Egyrészt lehet, hogy van olyan sanyarúság, amikor ez a munka menti meg talán a családi éhhaláltól. Másrészt meg ki tudja, ki olvassa mindezt. Nem igaz?

Andrew_s