Rendőröktől kísérve a hídon át. Fotó: Andrew_s |
2012. december 12.-én folytatódott a diákok fórumsorozata,
melynek célja annak a demonstrálása, hogy nem lehet a végletekig packázni a
jövő nemzedékkel. Beleértve azt is, hogy még a miniszterelnök sem engedheti meg
magának a diákság szembehazudását. Bár ez sem teljesen igaz, hiszen eddig elég
sokat lenyelt az a korosztály, mely kezdetben csak fenyegetődzött a lábbal
szavazással, majd tényleg elindult külföldre. Hoffmann Rózsának és Orbán
Viktornak azonban sikerült elérnie azt, hogy bármit is gondoljanak különben
egymás politikai nézeteiről, egységesen lépjenek fel az ellen, amit a
miniszterelnök elkövetett. Azt állította, hogy egyeztetett a rektorokkal és a
HÖOK-kal, de kiderült, hogy nem. Annak idején maga szervezett tüntetéseket, és
indított népszavazást az ellen a tandíj ellen, amit most bevezetett. Hiába
mondja azt Hoffmann Rózsa, hogy ez nem az. AZ!
Nos, a diákok besokalltak, és láthatóan eldöntötték, hogy
eddig és ne tovább a szellemi diktatúra felé, vagy az afelé is vezető úton. A
saját útjukon pedig elindult az a fórum, amin szinte mindenki megszólalt, aki
számít a szervezettségek szintjein. Megszólaltak a Budapesti Műszaki
Egyetemen. S elmondták többen többször, hogy több az, ami összeköti az egyetemi
diákokat, a középiskolásokat és a tanárokat, mint az, ami elválasztja. Az a
benyomás, hogy a HÖOK, illetve Hallgatói Hálózat közös fellépésekor
kompromisszumot nem ismerő utat választottak, akár elvi hiba is lehetett volna.
Azonban a beszéd során világossá vált, hogy a megvezetésekből lett elegük. S
ebben teljesen igazuk is volt. Ahogy abban is, hogy a középiskolásokkal is
szolidaritást kell vállalnia annak is, akit talán közvetlenül nem érintenek majd a jelen
intézkedések. Tulajdonképpen a kormányzat szégyene az ifjúság megosztási
kísérlete. Felesleges és aljas szándék. Legalább annyira, mint annak a Balog Zoltánnak a korábbi nyilatkozata a szülőkről, akihez Orbán Viktor irányította a diákokat.
Az, minden esetre teljesen világossá vált, az egyes beszédek
érzelmi hőfokától teljesen függetlenül, hogy a kormánypárt parlamenti képviselői,
illetve Hoffmann Rózsa hatalmas politikai hibát követek el, amikor lebecsülték
a korábbi megmozdulást. Amihez hozzájött még az oktatáspolitikus-nő Gerő-i
beszéde, és az, hogy „beszólt” a fiataloknak. A kormányzat fényét szintén nem
emelte Orbán Viktor lerázós, és mi tagadás, inkább pánikot sugalló levele.
Mely véleménnyel, a körülöttem álló ifjúság elcsípett mondatai alapján, nem álltam
egyedül a BME aulájában. Ahogy a gazdasági fejlemények, az egyetemek
támogatásának zárolása sem aratott népszerűséget, melyre a tanárok képviselője
tért ki. Talán, a Semjén-ügy árnyékában, kicsit kevesebb fényezés is elég lett
volna a tanári munka hősiességéről. A hangulat azonban elég emelkedett volt
ahhoz, hogy még így is tapsot kapott. Ha kicsit kisebbet is, mint a diákság
képviselői.
A beszédek után elindult a korábban már várható sétára,
melyet megelőzött a bejelentés arról, hogy a kormányülésen nem tárgyalták
érdemben a diákság ügyét. Ha igaz, ez nagy baj. A beképzelt arrogancia sok kárt
tett már a történelem során. Ahogy a provokátorok is. Akiket úgy tűnik csak
sikerült besinkófálni a tömegbe. Ami aligha lehetett nehéz, hiszen nyílt
szervezésű, többé-kevésbé még ma is spontán felvonulásról beszélünk. Olyanról, aminek
résztvevői és szervezői egyaránt jelentős önmérsékletről és önvédelmi
képességről tettek tanúbizonyságot. Már a BME-n felkértek mindenkit, hogy
politikai pártok nevében ne, csak magánemberként vegyen részt, és arra, hogy
mindenki tartózkodjon a diákság ügyét meghaladó politikai tartalmaktól. Ez
azonban nyilvánvalóan kevés lett volna, ha a szervezők és segítőik nem tudják
felkérni a menet közben provokálókat és tévinformációkkal házalókat a
távolmaradásra.
Nagyon gyorsan tisztázva, hogy Nagy Navarró Balázst nem
tartóztatták le ismét, és nem kell elindulni kiszabadítani, és nagyon gyorsan
eltávolítva a tömegből néhány, a valamikori TV-székházat felgyújtókkal rokon
fellépést kezdeményezőt. Ez azonban még mindig kevés lett volna, ha van a
tömegben fogadókészség minderre. Azonban a tömegben haladva tapasztalható volt,
hogy az Orbán Viktor származásával, az idegenekkel vagy általában Orbán Viktor „előállításával”
előálló provokátort kiszorították a perifériára, vagy akár megkérték, hogy
fogják be a szájukat. Ha nem is ilyen úrias megfogalmazással. Így az a felülés
valami provokációnak, amitől korábban tartottam, szerencsére nem következett
be. Még akkor sem, amikor a Parlament előtt, a folyamatosan távozók miatt
arányaikban feldúsulhatott a B-közép, Az ATV tudósítója ezt úgy írta le: „A
rendőrök sorfala megindult a tömegből maradt kemény mag felé. A diákok erre hátrálni kezdtek és szétszéledtek. Néhányan
akartak csak ellenállni, de társaik őket is visszafogták.” Ami nem mond
ellent a személyes tapasztalatomnak. Annak, hogy egy, a provokátorokból, vagy a
provokációkra hallgató kis csoport próbálkozott a rendőrökkel szembeni fizikai
kontaktuskereséssel. Akik felett győzött a józan diákság. Még győzött, ha később nem is jutott be a Corvinus-ra, mivel annak kapuit még a hivatalos záróra előtt bezárták a fagyos hidegben odaérkező diákság előtt. Ami szintén felért egy méretes provokációval.
S ez azért is szerencse, mert akkor, ha a provokálók nem
lelkesedésből mentek, akkor nyilvánvalóan a kormányt segítette volna a sikerük.
Ha ugyanis sikerül bármilyen komoly atrocitást előidézni, akkor az rátolta
volna mindazt a mocskot a diákságra. Lejáratva a keretszámvágás és a támogatási
rendszer ellen tűntetőket. A szerveződés, illetve a szervezők lejáratása
értelemszerűen alkalmas lenne a teljes megmozdulás-sorozat hiteltelenítésére.
Amit egyébként Parragh
László szintén megpróbált az ATV-ben nyilatkozva. Arról is megfeledkezve,
hogy állításai, ha igazak, a személyes adatokkal való visszaélés gyanúját is
felvethetik. De valamiért úgy tűnik, hogy a jövőért küzdők gyűlései valakikben nagy
pánikot gerjesztettek. Akkorát, aminek feloldásáért láthatóan semekkora ár nem
elég nagy.
Simay Endre István
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése