Kinek kampányol az Európai Néppárt?

Egyre több helyen olvasom, mert idézik, emlegetik, és elégedetten kommentelik, hogy az Európai Néppárt milyen alaposan beszólt Orbán Viktornak, és milyen jól elküldik. Amitől láthatóan elalélnak mindazok, akik valami külső csodától várják a problémák megoldást. Holott sem az unió, sem annak egyik pártcsaládja sem fog megoldani semmit. Legfeljebb bebetonozhatja Orbán Viktort.

Nem az EU-ba, hanem a hatalmi rendszerbe. Ott, ahol a választásokat jobbára a kommunikáció dönti el. Mert számon is kérhető, netán személyesen is vállalt konkrétumokkal már régóta nem szolgálnak a pártok. A Fideszt azonban két és félmillió hitharcossal láthatóan hatalomba lehet tartani. Addig, ameddig nem olyan választások döntenek, ahol utcakövekkel szavaznak. Azonban éppen a kommunikáció szintjén válhat az Európai Néppárt (EPP) választotta fogás egy alapos öntökönrugássá. Függetlenül attól, hogy a Magyar Péter, illetve pártja melletti kampányolásuk mennyire beavatkozás bármibe is.

Mert tegyük fel, hogy

Magyar Pétert kiadja az EP. Elítélik, és mint ilyen nem vehet részt a választáson érdemben jelöltként. Eredményeként az EPP bukik egy alternatív jelöltet. Míg Orbán kaszálhat a kommunikációval azzal, hogy az EPP egy köztörvényest támogat. S mire Magyar Péter összes bírói fórumot felebezi, már rég vége a választásoknak;

Magyar Pétert nem adja ki az EP. Orbán kaszálhat a kommunikációval azzal, hogy az EP és az EPP is egy köztörvényest támogat, illetve véd a magyar szuverén igazságszolgáltatástól. A plakátokon majd kint lesz, és lehet tiltakozni, de nincs idő minden kocsmát, illetve közmunka-irodát végigmagyarázni;

Magyar Péter és egyelőre inkább csak felfújt, várakozásokkal töltött mozgalma véletlenül nem pukkad ki, és Magyar Péter nyer a választásokon. Orbán telekürtölheti a híveit, hogy idegen befolyással nyert. Hatalmas kommunikációs nyereség, amellett megalapozhat hídlezárástól kezdve szinte bármit is. Ami visszafele is elsülhet, de nem véletlenül nem merte a politikai elit eddig sem megszólítani az utcát;

Magyar Péter nem nyer. Orbán telekürtölheti a híveit, hogy mekkora hangnyúl az EPP, mert még egy nímandot sem tudtak célba juttatni

Könnyen lehet tehát, hogy az EPP kommunikációs szívességet tett Orbánnak. Mert előfordulhat, hogy gyakorlatilag úgy végezte ki Magyar Péter kampányát, hogy az még el sem kezdődött.

Andrew_s

Amikor Lázárból ömlik a fővárosi gumicsont

Lázár János bejelentette: fosnak. Nem kicsit, hanem nagyon. Budapest, általánosságban, tartósan Orbán ellenzékének bizonyult. Akárhogy is próbálták meghekkelni a választásokat, és akármilyen gyér a fővárosi legfőbb polgármester. Mert az, és igazán nem tehetnek ezért markáns szemrehányásokat a Fideszben Karácsonynak. Bár, ezzel az alternatív fővárosi gumicsonttal egyszerre mutattak rá Karácsony gyengeségére, és adtak fel egy magas labdát.

Mert az, hogy Lázár bedobta az ötletet a debreceni főváros-alternatívával, alighanem egy gumicsontot dobott a kutyáknak. Amely csak akkor válik, váhat igazi csonttá, ha a főváros, illetve annak vezetése szó nélkül, és ezzel beérni hagyja. Bár, mi tagadás, szkeptikus vagyok. Nem kicsit azért a kormánybarát gesztushalmazért, amit Karácsony tett, illetve azok okán, amiket nem tett. 2021-ben nem kis lépést tett annak érdekében, hogy a Fidesz megnyerhesse a 2022-es választást. Nem kevésbé igyekezett a törekvéssel, hogy megossza Budapest lakosságát. Amelynek kétségtelen csúcspontja volt az a lánchidi konzultáció, aminek egyetlen szöveges eredménye volt támogatási minoritás bemutatása.

S ami helyett valószínűleg több értelme lett volna a fővárosi lakosságot, amúgy pártfüggetlenül megszívató kormányzati elvonások elleni hathatós tiltakozásnak. Egészen addig, hogy erre, a megszorítások, a kivéreztetési húzások elleni fellépésre kér tömeges legitimációt. Nem a karácsonyi, „bocsi főni, hogy még élünk” stílusban, hanem ténylegesen, egy valós tüntetésen, kérve támogatást a hathatós beintésre Orbánnak. De ez elmaradt.

Azonban az egykor talán jobb karrierre érdemes Lázár jelenlegi ötletelése újra feladja a labdát. Ahhoz, hogy a budapesti legfőbb polgármester kikapaszkodjon a virtuális rövidnadrágból, és a falunosztalgikus ovi-biciklistából felnőjön ahhoz a feladathoz, amire felhatalmazást kapott. Bármilyen fogcsikorgatva is adták le rá néhányan a szavazatukat. Mert azért gyanítom, hogy sehol nem lett volna, ha a tényleges ellenzék egy valós várospolitikust is felsorakoztat.

Miközben újra el lehetne játszani azzal a gondolattal is, hogy Budapest, akárcsak részlegesen is, de kibontsa az önállóság zászlaját. Egyfajta adó-, és közigazgatási városállamként. Akár kiutasítva a kormányzati vízfejet, és intézményeit is. Amiért a Fideszben még meg is dicsérhetnék. Mert onnantól nyugodtan kinevezhetnék kormányzati fővárosnak Debrecent. Legalább rohadt messze lennének. A Dunántúl városaitól is. Aztán építhetnének saját maguknak is múzeumot. Ahol bemutathatnák a kormányzati szemétség világcsodáit, illetve annak kiagyalóit, szereplőit.

Azonban a magas labda nem csak Karácsony előtt repül. A pártok, az ön-közelégült népvezérek, mind lecsaphatják. Akár azzal párhuzamosan is, hogy kifejtik egyetértésük mértékét a kormányzat város-, illetve fővárospolitikájával kapcsolatban. Legalább kiderül az is, hogy hol, illetve milyen szerepben látják a fővárost az ország térképén.

Andrew_s

Demagógisztáni napló - Magyarpéterizmus hatalomnézetből

Forrás: Flickr.com / Chris Bainbridge

Mi tagadás, kisebb szentté avatni Magyar Pétert kényelmes mainstream-állapot. Nem mellesleg sokaktól látom is a közösséginek nevezett, de valójában egyre szűrtebb médiában. Az a legutóbbi vita, hogy megvakarta-e a tökét vagy sem a zsebhoki-bajnokkal való kézfogás előtt vagy sem, az legfeljebb szellemi pótcselekvésnek jó. A különböző fórumokon megjelenő magyarpéterista kisegyház szószólóinál sokkal zavaróbb az a nem egyszer elvtelen lózungköteg amit előadnak. S amiben a vakaródzás kezelése a leginkább huszadrangú tényező. Miközben dúl a deja vu.

Magyar Péter hívei között ugyanis láthatóan megindult az a fajta hitharcosi kiállás, amit korábban a Fidesz, és igen, nem egyszer a DK hívei körében is tapasztaltam. Igaz, más szerveződéseknél is. Talán mert természetes reakció, hogy amikor valakinek komoly kognitív disszonanciát okozna egy tévedés, illetve tökéletesség hiányának a belátása, akkor megindul az a fajta önigazolási mechanizmus, amelyben a tények legfeljebb zavaró mellékzöngék. Esetleg azok sem. Mi akkor tehát a deja vu. Az, ahogy a hívek megnyilvánulnak.

Kezdve a "kékfideszezés" átvételével, melyet Magyar Péter talán blikkfangosnak gondolt, de nem az. Nem azért nem az, mert a DK tökéletes lenne, és ezért Magyar Péternek és hitharcosainak szeretni kellene. Hanem azért, mert alapvetően egy gyűjteményes dehumanizálása a politikai konkurenciának. Akkor is, ha az erősen vesztett a súlyából. Illetve főleg akkor. Mert egy közösség lenézését, egy közösség tagjainak a kirekesztését is üzeni. Miközben árulkodik arról, hogy nincs valós mondanivaló, hiszen akkor hivatkozhatna egy új, a NER-nek nevezett, de valójában inkább szómágiát takaró, hatalmi szövedéket leváltó, társadalmi szerződés programjára. Amelynek a pontjai amúgy a kékfideszezéstől függetlenül sem igazán körvonalazódnak. Ahogy sajnos másnál sem igazán az ellenzék esetében, de Magyar Péternél sem.

Ez azért gond, mert valójában Magyar Péter politikai kínálatát egy vezércserére redukálja. Orbán Viktor lecserélésére Magyar Péterre. Valamint legfeljebb üres ráncfelvarrásokat a hatalom burkának sorjáinál. Alkalmasint ezügyben elég árulkodó egy másik erős vonulat is a magyarpéterista szekértábor-lakók esetében. Csont nélkül benyelték, és és azóta lelkesen lóbálják a gyurcsányozás zászlaját. Ami azt üzeni, üzenheti, hogy Magyar Péter, illetve a hívei valójában Gyurcsány Ferencet akarják leváltani. Egy másik párt vezetőjét, egy másik párt éléről, amely párthoz tagságilag semmi közük. Egy eset kivételével. Ha egykor tagjai voltak, és pálfordulásuk őszinteségét legalább a saját gerincük előtt szeretnék egy intenzív gyurcsányozással megerősíteni. Ebből a szempontból ez a csapat alig különbözik az országos politikában fényesen leszerepel Botkától, akinek szintén Gyurcsány volt a problémák origója az Orbán Viktor pártjával szembeni kiálláskor.

Ebből így egy olyan kép kezdhet kirajzolódni, hogy Magyar Péter, és hívei számára valójában a DK, és annak vezetője az a bizonyos szálka. Amelyre a maguk deszkája mögül kipislogva minden más elhomályosul. A hívek a nagy részénél még annak a lehetőségét, de a lehetőség felvetésének a lehetőségét is kizárva, hogy esetleg egy nagy átverés statisztái. Mert azt nehéz lenne tagadni, hogy Magyar Péter mindaddig nem számított az Orbán-rendszer kárvallottjának, amíg a neje, igazságügy-miniszterként falazni tudhatott neki. Nem állítva, hogy megtette, de személy szerint nem lepne meg, ha majd az unokáim unokái számára kiderülne. Mert ebbe túlságosan is beleillene egy hangfelvétel, amivel az asszony fogható. Amíg az érdekek azt kívánják. Ami túlmutat a feltevéseken az a néhány aláírás némely közbeszerzéseken, és a tesó szereplése némely sajátos fizetési listán.

Erre mi a hívek általános reakciója? Nagyjából a sablonos szövegek. A "parancsra tette", a "mások sem tették máshogy", és persze a neristák általában is. Csakhogy ugyanezek a bevédők, aligha mentenének fel egy betörőt a saját lakásukban azon az alapon, hogy mások is törtek már be, és egyes körök szerint ez normális dolog. Miközben a feltevés szintjén kezelve Magyar Péteren is lehet még fogás ezeken a pontokon kívül. Így az orbánizmus olyan haszonélvezője rajzolódik ki, akinek oka, és lehetősége is lehetett egyfajta alkut kötni a Fidesz királycsinálóival. Miközben valójában a Fidesz korábbi leghatékonyabb ellenfelét, a DK-t tekinti valós, akár dehumanizálható ellenfelének. Nem vitatva, hogy a DK elleni kirajzása hatékonynak tűnik.

Azonban, ha ilyen alapon hatalmat kap, akkor könnyen előfordulhat, hogy nem több a pók kicserélésénél a már meglevő hatalmi hálóban. Amelyet a Fidesz hatékonyan kiépített, és amelynek a lerombolása nem feltétlen érdeke annak, aki a haló felett hatalmat kap. Különösen akkor, ha tényleg történt, vagy történik néhány háttéralku is a jelen hatalommal.

Van bármilyen garancia az ellenkezőjére? Nem igazán. Vannak bemondások, várakozások, remények, illetve vannak hitek. Ezek azonban azok a tényezők, amelyek pont nulla politikai garanciát nyújtanak. Különösen olyan esetben, amikor a hatalom megragadásakor kiváló kifogásként jelentkezik annak a megtartására az a szólam, hogy a meglevő hatalmi hálót csak a totális hatalom birtokában lehet lebontani. S mire a reménykedők rájönnek, hogy a lebontás csak átépítés, addigra ott ülnek ismét a hálóban. Amire esetleg felkerült pár cicoma, ám attól még háló maradt.

Andrew_s

Tiszai hattyúdal

Forrás: Youtube

Megtörtént Magyar Péter tömeggyűlése a közmédia óbudai székházánál. Ahova nem engedték be. Pedig nagyon mondta. Annak a nem annyira százezres tömegnek, akikre számítottak a messiásvárók, illetve a Tisza párt, valamint Magyar Péter. Ha az eddigi események ívére, dinamikájára tekintünk, akkor az igencsak ismerős lehet. Gyanítom, sajnos, hogy az eredményét tekintve is.

Valaki felugrik egy hordóra, és onnan elkezd olyan szólamokat ismételgetni, amelyek óhatatlanul megérintenek sokakat. Okkal, hiszen a hazai köz-, és gazdasági állapotok csak a lakosság egy részét tölthetik el a megelégedettséggel. Azokat, akik vagy közvetlen haszonélvezői a kleptoligarchikus rendszernek, vagy vakhittel viszonyulnak Orbán Viktor éppen aktuális megmondásaihoz. A hordóról megérintettek azt is bele fogják, mert bele akarják látni a hangos lózungokba, amik nem igazán vannak benne. Pozitív üzenetek szinte semmi. Alkalmasint, szerintem, szinte bármiről sincs szinte semmi. De legalább jó fellépéssel, és jó hangosan. Amellett kiváló időzítéssel.

Magyar Péter esetében az időzítés pontosságát aligha lehet elvitatni. Még időben indított ahhoz, hogy az önkormányzati és EU-s választásokon pozíciót fogjon. Mely pozíciók egy darabig akkor is kitartanak, és jelentőséget adnak a pártnak, ha annak a politikai jelentősége ki is merül ebben a pozíciószerzésben. Ebből a szempontból Magyar Péter sokkal jobban időzített mint például Pukli annak idején.

Ugyanakkor nehéz nem látni a párhuzamot annyiban, hogy a Magyar Péter indította, alapvetően tagadás-orientált, és programtalan mozgalom folyamatosan fárad ki. Még emlékezhetünk arra, hogy a tanárvezérek is gőzhengert ígértek, és gőztenger lett belőle. Ma, a már alulérdeklődött tömegrendezvényen Magyar Péter ugyancsak egy még nagyobb, még hosszabb még mozgalmibb legközelebbet kiabált bele a sötétedésbe. Majd az emberek zöme legyintett, és a hazam,ent a hírek szerint. Újabb pofont adva a társadalmi fásultságnak, újabb flastromot adva a tömeggyűlhetség okán Orbán rendszerének, és továbbra sem igazán kifejtve a politikai jövőképet.

S ennek kellene kitartani még közel két évet annyira, hogy hatalmat vívjon ki Magyar Péternek? Átütve azt a falat, ami fásultságból épült, és éppen Magyar Péter is pár vödör habarccsal, illetve téglával járult hozzá? Az ugyanis nem politikai program, hogy kivel nem működik valaki együtt, mit nem akar, mi ellen tiltakozik, mit nem támogat. Alkalmasint éppen a Fidesz és Orbán Viktor példája mutatja meg legjobban azt, hogy ez a fajta társadalmi ajánlatcsomag hova vezet. Hatalmat egy szűk körnek és kilátástalanságot sokaknak. Márpedig ebből a szempontból teljesen mindegy a névmágia. A rendszer elnevezésem de a vezér neve is. A pókhálóban akkor is vergődni fog a beletévedő, ha a háló közepére egy másik pók kerül, és a szabásmintát némileg átalakítják.

De a mai rendezvény után valószínűbb, hogy Magyar Péter mozgalma előbb fog kifáradni. Akkor is, ha a fórumok Tisza-trolljai és magyarpéteristái még sokáig fognak lehülyézni mindenkit, aki nem hisz a vezérükben. Aki annyiban is hasonlóságot mutat a politikai előképekkel, hogy Pukli, Márki-Zay Péter, de még Hadházy sem voltak túl messze fideszes keltetőgéptől. Mely csapatból Pukli és Márki-Zay, tudottan többet használt Orbánnak, mint ártott volna, Hadházy valójában se nem oszt, se nem szoroz. Magyar Péter ehhez képest egyenesen a keltetőlámpák alól szökött ki egy hordóra. Egyelőre a maga gründolta mozgalom fárasztásában jól teljesít.

Röviden: A Mór, bocs Magyar Petya megtette a kötelességét. Levezette a feszkót, kifárasztott egy újabb "mozgalmat", gründolt egy jól fizető állás magának, és kiélhette a sértettségét (a cúna bácik nem hajgatták meg a tévében). Csók, puszi. Még vergődik egy kicsit, és ennyi. Még miviktorunk legnagyobb megelégedésére tönkreverheti a főváros működőképességét, és aztán elindulhat Pukli és MZP után a levesbe.

Andrew_s

Kövér László wittnerizmusa

Forrás: MTI

Kövér László házelnök kétségtelenül minőségi ugrást hajtott végre. Akkora taplósággal lépte át a határt az eutanázia-kérdést felszínre hozó alkotmányjogász halála kapcsán, ami szinte zárójelbe tette a pártfegyelmével is fedezett, talán személyes irigységétől sem független Gyurcsány-fóbiáját is. Pedig annak is áldozott becses házelnöki idejéből. De térjünk vissza Karsai Dánielre megemlékező gesztushoz.

Karsai Dániel, az életvégi döntésért harcot hirdető jogász meghalt. A betegsége természeténél fogva, hosszas, bár egyenes gerinccel viselt szenvedés után. Ezúton is minden együttérzésem a hátramaradottakké, és itt is kívánom a halott lelkének az boldog nyugalmat. Egy ismert alkotmányjogász esetében számomra egy természetes és emberi gesztus volt, hogy a parlamenti ülésen egy percet áldoztak az emlékének. Ezzel aligha vagyok egyedül. A kegyelet egy perce pártfüggetlenül érintette meg a képviselőket. Kivéve Kövér Lászlót.

A házelnök ugyanis a kegyeleti gesztust egy erőteljes kirohanással fejelte meg. Mert szerinte a kegyelet a halál kultúráját erősíti. Mert Kövérnek kimaradt pár passzus az agytekervényeiből. Nevezetesen az is, hogy az életvégi döntés szabadsága éppen az élet kultúráját erősítené. Amennyiben az emberhez méltó élet azon kultúráját, amelybe belefoglalható az ember szabad döntése arról is, hogy a befejezés milyen módját választja. Amikor valaki, nevezetesen a házelnök is, elvonja ezt a jogot, akkor valójában magának tartja fenn azt a döntést, hogy ki miként haljon. Illetve, az illető akarata ellenére is a kínhalált osztja ki valakinek.

A retorikai kirohanásától eltekintve, Kövér László képviselte a Parlamentben a halál kultúráját. Az emberhez méltatlan halál kultúráját. Ami óhatatlanul az emberhez méltatlan élet kényszerét is jelentheti azokban az időkben. S tette ezt a kegyeletnek szentelt egy perc kapcsán.

Így a házelnök szinte már wittneri mélységekbe sülyedt, aki Horn Gyula halála kapcsán tartott egy mélyen embertelen kirohanást. Mert úgy tűnik Kövérnek ez a szint a mérce.

Valamint az a szellemi szint, amibe nem kap helyett az a szemlélet, hogy vannak helyzetek, amelyek velük is megeshetnek. Ha nem is kívánom a házelnöknek azt az életvégi helyzetet, amikor az élet már csak fájdalomgörcsök sorozata, és csak azt tudja egyre halkabban sikítani, hogy "engedjetek meghalni".

Andrew_s